Székely Űrodüsszeia I.

Mi történik, ha a székely virtus és a távoli jövő technológiája találkozik egy "fostolyos űrtalicska" fedélzetén? Máté István-Mátyás Székely Űrodüsszeia című regénye egy fergeteges, abszurd sci-fi kaland, amelyben az űr meghódítása nem hősies eposz, hanem egy végeláthatatlan küzdelem az idióta legénységgel, a bürokráciával és a technika ördögével.

A történet főhőse Kovács Bendegúz kapitány, aki egy rozoga űrhajó, az ESZSZ Űrtalicska parancsnokaként próbálja megőrizni a józan eszét a galaxis közepén. A küldetés sikerét azonban nem idegen civilizációk fenyegetik leginkább, hanem a legénység sajátos dinamikája: Margitka pletykái, Ferenc, a kissé lassú felfogású másodtiszt, és a mindent átható székely pragmatizmus, amely szerint egy űrhajón is elengedhetetlen kellék a pálinkafőző és a szalonna.

A mű a klasszikus űroperák paródiája, de annál sokkal több: egy szatíra a magyar (és székely) mentalitásról, amely a legmodernebb környezetben is hű marad önmagához. Amikor az űrhajó hangárjában gyúlnak fel a tábortüzek, és a "második székely köztársaságot" is megalapítják két korty pálinka között, az olvasó ráébred, hogy az emberi természetet még a fénysebesség sem tudja megváltoztatni.

A Székely Űrodüsszeia egy ízig-vérig szórakoztató olvasmány, amely a Galaxis útikalauz stopposoknak abszurditását ötvözi a népi humor nyers és őszinte erejével. Egy könyv, amely bebizonyítja, hogy ha a világűrben nem is hallja senki a sikolyodat, a nótázást és a pálinkás üveg koccanását biztosan.